Családunk szeret kirándulni,elsősorban magas hegyekben. Nagyon kedveljük a szurdokokat, vízeséseket, várakat, kastélyokat, barlangokat és az egyéb látványos helyeket. Kedvenc terepünk Ausztria és Csehország, de ellátogattunk Németországba, Szlovákiába és Svájcba is (ez a megállapítás csak a digitális korszakra érvényes!).
Ezen kívül zenekedvelők vagyunk úgy a komolyzene, mint a rock zene területén.
Most egy ugyan két országban található, de szervesen egybekapcsolódó tájat mutatok be: ez a Szász Svájc Nemzeti Park és a Cseh Svájc Nemzeti Park.
Néhány szó magáról a vidékről: a legérdekesebb az egészben, hogy Svájcra a legkevésbé sem hasonlít. Több száz négyzetkilométeren terül el, inkább dombvidéknek lehet jellemezni, mint hegyvidéknek. Szűk folyó-, ill. patakvölgyek, meredek sziklák, sziklacsoportok, hatalmas, egybefüggő erdők alkotják a területet. Miután nagy szintkülönbségek nincsenek (bár több sziklacsoport meglátogatása esetén tekintélyes magasságkülönbségre tehetünk szert), így nagyon sok embernek ajánlható ez a terület túrázásra, szépsége páratlan.
1. Szász Svájc:
A két terület közül ez az ismertebb, pedig a cseh rész semmivel sem "csúnyább", sőt, de erről majd ott. Szász Svájc központjának Pinrnát tartják, de ezen kívül még van néhány kisebb nagyobb város, község az Elba partján, amelyek talán még az NDK-s időkből ismertek: Bad Schandau, Schmilka (határállomás).
Pirna rendkívül gazdag történelmi emlékekben, bár a II. világháború ezt a várost sem kímélte meg.
Kiemelkedő szépségű a Városháza előtt elterülő tér.
Pirna
Itt is kialakították a szokásos sétáló utca hálózatot, kitűnő üzletekkel és éttermekkel. A gyümölcs választék egyenesen fantasztikus.
Pirna
Itt szerencsére nem rontották el a város és a folyó kapcsolatát, könnyen le lehet sétálni az Elba partjára. mi mikor ott voltunk, olyan magas volt az Elba vízszintje, hogy a rakparton a lábunk alatt csak 20 cm-el folyt a víz. A folyón meglehetősen nagy a vízi forgalom.
kiránduló hajó az Elbán
Szász Svájc ékköve a Basteigebiet (a Bástya körzet). Mindenesetre a leglátogatottabb az biztos, és igen látványosan tornyosul az Elba fölé. Általában két úton szokták megközelíteni:
- hátulról autóval a nagy parkolóig. Ez nem a mi szájízünk szerinti, mivel a parkolóból 10-20 perc alatt el lehet sétálni a sziklákig, majd azokat megnézve vissza a parkolóhoz és vége. Semmit nem ad vissza a táj valódi szépségéből.
- mi a másik oldalról indultunk a sziklák meghódítására.
Az autót letettük Oberrathennél és komppal átmentünk a másik oldalra (Niederrathen).
kompátkelés az Elbán
Niederrathen egy klimatikus üdülőhely, így kocsival nem lehet közlekedni benne (csak igen különleges engedéllyel). Gyönyörű virágos épületek találhatóak itt.
Niederrathen
A kompkikötőtől úgy 200 m-re ágazik el a gyalogút a Bastei felé. Igazából nem túl nehéz, mivel majdnem végig egy enyhe lépcsősor vezet fel a sziklák tetejére. Csak néhol meredekebb egy kicsit, ill. szerpentinezik az út.
irány a Bastei!
Menet közben többször kibukkan a fák közül az Elba, igen szép kilátásban gyönyörködhetünk.
kilátás útközben az Elbára
Úgy láttuk, hogy a turisták jó nagy része választotta ezt a nem túl nehéz, de igen látványos megoldást a sziklák felkereséséhez.
mindjárt fent vagyunk!
Ha már fent vagyunk, akkor több kilátópontról is gyönyörködhetünk a szédületes kilátásban.
Rathen (mint egy terepasztal) (látszik a parkoló széle is, ahol a kocsit leraktuk)
az Elba
A leghíresebb építménye a Basteibrücke, itt mindig rengetegen vannak. Figyelem: a legszebb részre csak belépő ellenében lehet bemenni (1 vagy 2 Euró volt, már nem emlékszem pontosan, nem túl drága, de megéri).
Bastei sziklái (ezen a részen kell fizetni)
a Bastei híd
Bastei sziklái
Vissza nem ugyanazon az úton mentünk, a térkép alapján megkerestük a Schwedenlöcher nevű szurdokot és ott mentünk vissza Rathenbe (a nagy parkoló mellől megy lefelé jobbra). Ez is csupa lépcső, de csodálatosan szép is egyben. Aki nem bírja a sok lépcsőt az inkább pihenjen meg néha, de ne hagyja ki ezt a szurdokot!
Schwedenlöcher
Schwedenlöcher (jó sok lépcső!)
Ha leértünk, akkor balra fordulva eljuthatunk a szikla színpadig, ha jobbra, akkor Rathenbe. Útközben elmegyünk egy felduzzasztott tó mellet, itt csónakázni is lehet.
a tó a sétaút mellett
Ha ezzel megvagyunk, akkor nincs más hátra, mint a kompon visszamenni az autónkhoz.
az Elba Rathennél
Ez a túra fél - egynapos lehet a séta ütemétől, valamint attól függően, hogy esetleg más oldalágakat is bekapcsolunk a túrába (igen látványos, sziklás szakadékok vannak még errefelé). Basteitől igen könnyen eljuthatunk Bad Schandauba (nem túl szép városka, de jó kiindulópont a kirándulásokhoz).
Bad Schandau
A város viszonylag hosszan nyúlik el az Elba partján. Ami a mi szempontunkból fontos, hogy a közepe táján található a Kirnitzschtal, amely igen jó behatolási út Szász Svájc belsejébe! A legmeglepőbb, hogy itt egy villamos is közlekedik! Ezzel a villamossal el lehet jutni a völgy közepéig és elérhetőek a leglátványosabb sziklaalakzatok. Aki tovább akar menni az mehet autóval is, csak a villamosra kell vigyázni, mert előnye van (több helyen szembe jön a forgalommal, ilyenkor át kell menni a bal oldalra és onnan kikerülni a villamost, eközben a másik oldalról is átmennek a villamos oldalára az autók - tiszta balra tarts. Csak a visszajövetelnél kell vigyázni, főleg, ha sok autó megy mindkét irányba, nehogy összeütközzünk, amikor mindenki visszamegy a jobb oldalra).
a Kirnitzschtalbahn alsó végállomása
a Kirnitzschtalbahn felső végállomása
Innen több sziklacsoport is elérhető, mi a Kuhstall-t látogattuk meg.
A villamos végállomásától tovább indulva a patak jobb oldalán kell menni a jelzett turista ösvényen. Az út nem nehéz, lankás emelkedők vannak benn csak. Úgy 3/4 óra múlva érünk a sziklákhoz. Igen látványos tömb egy kisebb domb tetején, a közepén egy nagy sziklaáttöréssel.
Kuhstall
Itt nagyon ajánlatos a szikla tetejére felmenni egyrészt a kilátás miatt, másrészt az út is igen érdekes (egyirányú körút). A vendéglő felől nézve az áttörésen kell átjönni, ott balra kell kanyarodni és egy másik lyukon átmenve jutunk a szintén balra lévő sziklahasadékhoz, ahol a lépcső felmegy a tetőre.
a sziklahasadék a lépcsővel
Klausztrofóbiások gondolják meg, hogy bemennek-e, mert hosszú és keskeny a rés, felfelé sem nagyon lehet kilátni.
kilátás a Kuhstall tetejéről
Innen nagyon jól látszik a táj szerkezete, dimbes-dombos táj erdőkkel. A sziklák innen nem látszanak jól, mivel a zömük a fák között vannak (távcsővel azért igen). Tehát oda kell sétálni. A terület hatalmas, több napig is lehet itt kóborolni anélkül, hogy ugyanott jártunk volna.
kilátópont a Kuhstallnál
Több ilyen kilátópont is található itt, amelyik zsákutca, de jó kilátóhelyre vezet. Természetesen egy jó vendéglő itt is található (a WC Svájccal ellentétben nem ingyenes!).
Gasthaus am Kuhstall
Ha tovább akarunk menni, akkor a vendéglőtől elindulva nem kell átmenni a hasadékon, hanem a sziklatömb baloldalán kell továbbmenni, majd a szikla vége előtt találunk egy meredek utat lefelé (elég nehéz észrevenni). Mi itt mentünk le és kirándultunk tovább az erdőben. Sajnos a következő sziklacsoportig már nem jutottunk el, mert kezdett sötétedni és beborulni.
Kuhstall, ezen a hasadékon kell lemenni.
Ha ugyanezen az úton jövünk vissza Kuhstall felé, akkor nem kell a sziklához ismét felmászni a hasadékon át, hanem balra meg lehet kerülni azt. Vigyázat, a sziklán túl egy szakaszon nem túl jó a jelölés, odafelé menet meg kell jegyezni az elágazásokat, mert ha nem találjuk el a helyes utat, akkor lehet egy jót kerülni (ha van időnk, akkor ez nem nagy baj, meg ha tudjuk, hogy merre akarunk visszajutni, akkor a viszonylag sűrű úthálózaton vissza lehet találni a villamos végállomásához. Szász Svájc egy másik nagy látványossága Königstein erődítményrendszere. Az első utalás, hogy itt valami épült, 1241-ből származik. Abban az időben itt futott a cseh - szász határ és Vencel cseh király létrehozott itt egy várat a határ ellenőrzésére. Az erőd több mint 200 m-re magasodik az Elba fölé egy hatalmas sziklatömb tetején, ahonnan jól be lehetett látni az egész folyóvölgyet.
Königstein
A hegyet északról megkerülve eljutunk egy parkolóházba, itt le kell tenni a kocsit és gyalog kell a vár felé tovább menni. A várba két úton lehet bejutni: vagy olyan jegyet veszünk amelyik a liftre is jó, ekkor egy alagútba kell bemenni és ott lehet a lifttel felmenni (vagy nyáron üzemel egy panoráma lift is). Ez egy igen érdekes lift, mivel másképpen nem lehet anyagot felszállítani a várba csak ezen a liften keresztül, a sok ember mellet még egy platós kisteherautó is belefér. A másik lehetőség gyalog felmenni, ekkor a pénztártól balra kell menni és megkerülve a várat az északi oldalon találunk egy bejáratot, itt kell felmenni (javaslom, hogy aki lifttel megy fel, az jöjjön le erre gyalog, nagyon látványos).
ezen a kapun lehet bejutni gyalog a várba
Ha felértünk, akkor látjuk, hogy mekkora is ez az erődrendszer (a felszíne tökéletesen sík). Még saját erdője is van. A kaszárnyaépületek mind fel lettek újítva és a katonaélettel kapcsolatos tematikus kiállítások vannak bennük. A belépőjegy az összesbe jó, nem kell külön jegyeket venni!
a keleti bástyarendszer
Az erőd 80 %-a körbejárható a falakon, ez erősen javallott, mivel a panoráma egyszerűen szédületes (csak a bejárat feletti rész nem átjárható, itt hatalmas épületek vannak és mellettük nem visz út). A keleti oldalon lelátunk az Elbára és Königstein városára.
az Elba Königstein-nél
Főleg a nyugati oldalon a bástyarendszer eléggé cikk-cakkos, követi a sziklák nyomvonalát.
a bástyarendszer nyugati oldala
Az erőd sokáig (a II. világháború végéig) börtönként is szolgált, sok híres rab raboskodott itt. Ilyen híres rab volt pld. Bakunyin, vagy a II. világháborúban Giraud francia tábornok, akinek sikerült megszöknie innen!
az egyik épület Königstein erődjében
Remélem kedvet kapott valaki ahhoz, hogy ezen a szép vidéken eltöltsön 4-5 napot (legalább). Ha ehhez hozzákapcsoljuk még Cseh Svájcot, akkor másfél hetet simán el lehet itt tölteni!
Akkor most nézzük meg
2. Cseh Svájc-ot!:
Míg Szász Svájc majdnem minden magyar fejében valamilyen nyomott hagyott (talán az NDK-s időszakból), addig Cseh Svájc gyakorlatilag ismeretlen itthon. Még nem találkoztam olyan emberrel, aki még csak hallott volna legalább róla, de ott sem volt még senki sem az ismerőseim közül. Amikor elmondom nekik, hogy gyakorlatilag egyenrangú Szász Svájccal és hogy mi mindent lehet itt látni, akkor elámulnak rajta (és még olcsóbb is!), de nagyjából eddig jutnak. Amikor itt voltunk, mi sem találkoztunk a cseh részen magyarokkal.
Mint említettem, ez a terület gyakorlatilag Szász Svájc folytatás a cseh területen, még a mérete is kb. ugyanakkora.
Mi Janovban találtunk megfelelő szállást, a Zöld udvar panzióban (750 KCS/szoba/reggeli - fürdőszobás WC-s szobában, ami hatalmas volt). Egy régi udvarház van átalakítva panzióvá, a tulajdonosok nagyon vendégszeretőek, a csendet szinte vágni lehet éjszaka, annyira kiesik a forgalomból. Hatalmas kertje van, ami labda játékokra, vagy tollaslabdához is jó. A parkoló a zárt udvarban van (bár nem nagyon hiszem, hogy azon a környéken sok minden megtörténne, nem olyannak tűnt. Nincs kerítés, vagy ha van, úgy fél méter magas, az ajtók nyitva, stb., tiszta Ausztria) Ha tetszett, vagy hasznos volt a bejegyzés, kérlek jelöld meg a g+1-et (alul található)! Egyúttal megkérlek, hogy csatlakozzál a Szeretem Csehországot, I love CeskoFacebook csoportomhoz! Köszönöm! Vissza a főoldalra(katalógus) Ez itt egy hirdetés: professzionális angol és német nyelv oktatás Budapesten!
a Zöld Udvar Panzió Janov-ban
Ha Szász Svájc kapujának Pirnát tekintjük, akkor Decint viszont joggal Cseh Svájc kapujának. Szintén az Elba partján helyezkedik el. Van vára, mellette rózsakert, főtere jó szállodákkal, kitűnő éttermek.
Ha a Cseh Svájcba akarunk kirándulni, akkor Hrensko-ba kell menni elsődlegesen. Ez egy oldalvölgyben helyezkedik el, a Kamenice patak völgyében. Itt találtam először (és eddig utoljára) bazársort, de ez úgy látszott, a németeknek készült, (jóval olcsóbb, mint odaát), csak németet láttunk itt vásárolni. Minden árat euroban adnak meg (bár lehet cseh koronával is fizetni). Itt le kell tenni a kocsit, mert vagy a Kamenice patak völgyébe megyünk és akkor eleve le kell tenni, vagy a kőkapuhoz, akkor azért, mert az országúton nem lehet parkolni, szigorúan büntetnek. Már itt is látszanak azok a sziklák, amelyekről a nemzeti park híres.
Hrensko
Hrensko
1. A Kamenice patak völgye:
Ha a kocsit letettük (parkolódíj), akkor egyenesen kell menni a patak völgyében (nem balra az országúton). A völgy bejáratától kb 500 m-re egy szikla alagúton kell áthaladni és már ott is vagyunk a csónakoknál. Ugyanis a patakot ügyesen felduzzasztották és csak csónakkal lehet tovább menni.
Kamenice völgye
A gát felett látszanak a csónakok. A kép jobb oldalán látszik, hogy egy hallépcsőt is csináltak, hogy a halak is mozogni tudjanak felfelé (gondolom íváskor). A felduzzasztott szakasz úgy 800 m hosszú és fantasztikusan szép.
a Kamenice völgye, az Edmund szakasz végállomása (Edmundova soutěska)
Innen gyalog lehet tovább menni. Az út hol a patak partján, hol szikla alagútban megy.Oldalt, a sziklán mohák, a meredek sziklafalakon fenyők kapaszkodnak.
a Kamenice völgye, az Edmund szakasz
(Edmundova soutěska)
A csónakkikötőtől kb. 500 méterre egy kis büfét találunk, így aki akar egy kis sült kolbászt enni, akkor azt itt tegye meg, mert máshol nem lehet (sör is van!). A patak tovább kanyarog a szűk völgyben, a sziklafalak között, néhol itt is szikla-alagútban megy az út, annyira keskeny a völgy.
a Kamenice völgye, az Edmund szakasz
(Edmundova soutěska)
a Kamenice völgye, az Edmund szakasz
(Edmundova soutěska)
Újabb 500 m után a patakvölgyet keresztezi egy jelzett turista út. Ha jobbra megyünk, akkor újabb sziklákhoz juthatunk el, ha balra, akkor egy igen hosszú, szerpentinszerű lépcsősoron Mezná helyiségbe érünk. Innen egy nagy kanyarral vissza lehet menni az autóparkolóba. Ha a patak völgyében tovább megyünk egyenesen, eljutunk a Vad szoros-ig (Divoka soutěska), ahol újabb csónakázással folytathatjuk utunkat. Sajnos áradások miatt ez a szakasz le volt zárva, így nem tudtuk megtekinteni. Visszafordultunk és elsétáltunk az Edmund szakasz csónakkikötőjéhez.
a Kamenice völgye, az Edmund szakasz végállomása
(Edmundova soutěska)
Innen visszacsónakáztunk a duzzasztó gátig és onnan gyalog vissza a parkolóba.
2. Pravčická Brána (Prebischtor):
Ez talán a leglátogatottabb része a cseh oldalnak. Európa legnagyobb kőhídja található itt (magáról a szép tájról nem is beszélve).
Szintén Hrenskoban kell letenni a kocsit és vagy gyalog kell úgy másfél kilométert felmenni a turistaút elágazásáig, vagy meg kell várni a buszt és azzal felmenni. Mint említettem, parkolni nem szabad az országúton, meg se szabad próbálni, esélytelen a dolog. Ha elértük a turista ösvényt azon kel menni felfelé, itt még elég lankás az út. Kb. 1 km után majdnem 180 fokban jobbra visszafordul az út. Itt már beérünk a sziklás részbe, szép sziklaalakzatok alatt megyünk el. Újabb 1 kilométer után elkezdődik a kapaszkodó a menedékházig.
úton a menedékházhoz
Itt olyan meredeken kellene felmenni, hogy inkább hatalmas szerpentint építettek ki, egy helyen még alagutat is vájtak a sziklába. Szerpentin, híd, alagút, igen látványos szakasza az útnak.
mindjárt fent vagyunk!
Innen már látszik a menedékház, ami egyben egy jó éttermet is magába foglal. a turistaház alsó szintjén megy át a turistaút. Sajnos az ingyenes rész eddig tartott, ahhoz, hogy a legszebb részeket megnézhessük, belépődíjat kell fizetni (de ez így volt a Basteinél is).
a turistaház
Ha bementünk a fizetős részre, akkor két irányban lehet tovább menni. Jobbra magához a sziklakapuhoz (korábban fel lehetett menni a tetejére, ezt megszüntették), balra a kilátó pontokhoz lehet eljutni. Jól kiépített, korláttal ellátott utak vannak itt.
Pravčická Brána (Prebischtor) az egyik kilátó pontról
Pravčická Brána (Prebischtor) melletti kilátóponthoz vezető út
egy másik kilátó pont
a környező sziklák
Sajnos itt is megtapasztaltuk azt, hogy Csehországban akár 5-6-szor is változhat az időjárás egy napon belül. Amikor végeztünk a sziklák megtekintésével, addigra komor viharfelhők gyülekeztek, így kénytelenek voltunk visszaindulni. Szépen esett az eső az egész úton, pont felettünk, mert oldalról viszont besütött a nap. Elég érdekes volt a látvány, sötét, komor esős erdő, az esőcseppeket pedig süti a nap és szikráznak a napsütésben.
Mikor legutoljára itt voltunk (2009), ezeket a helyeket tudtuk megnézni ebben a két nemzeti parkban. Számtalan más túra lehetőség is adódik és főleg a cseh oldalon nagyon jó a tájékoztatás (nagy térképek, leírások 3 nyelven - cseh, német, angol). Remélem többen kedvet kapnak e szép terület meglátogatásához.
Ezen az oldalon egy kitűnő, Magyarországról jól elérhető kiránduló régiót fogok bemutatni. Ide három táj tartozik: a Hohe Wand, a Rax és a Schneeberg. Így együtt és külön külön is kitűnő kiránduló helyek.
1. a Hohe Wand:
Ez esik a legközelebb Magyarországhoz. Maiersdorf és Stollhof között ágazik le az út a Hohe Wand felé. Főidényben útdíjat kell fizetni, de aki kocsival akar felmenni, annak bizony fizetnie kell. Az út nem veszélyes, bár egy meredek és magas sziklafal után van egy igen szűk S kanyar, de ez csak azoknak okozhat meglepetést, akik még nem szokták meg az alpesi utakat. Ahogy az úton elindulunk felfelé, rögtön meg lehet érteni, hogy miért hívják ezt a helyet magyarul Magas Fal-nak. Itt jegyzem meg, hogy az egész Hohe Wand igen kitűnő via ferratás hely. Ahogy az úton megyünk felfelé, már messziről látszik a Skywalk kilátó sziluettje.
Hohe Wand - információs tábla
Hohe Wand - Skywalk
Ahogy felérünk, az út kétfelé ágazik el, ha jobbra megyünk, akkor eljuthatunk a Felsenpad nevű kilátóhoz, ha balra, akkor a vadasparkhoz, ill. a Skywalk-hoz.
a Felsenpad-I.
a Felsenpad-II.
Ha először a Felsenpad mellett döntünk, akkor jobbra kell fordulni. A Felsenpad egy olyan kilátóhely, amely alá visz a szikláknak, így nemcsak a kilátásban, hanem a sziklákban is gyönyörködhetünk. Mind a két végén rá lehet menni, így csak végig kell sétálni az acél járdákon és a lépcsőkön, hogy a táj elénk táruljon.
Ha viszont balra megyünk, akkor el tudunk jutni a Skywalk kilátóig. Mivel ennek az elhelyezkedése jobb, mint a Felsenpadé, sokkal szebb kilátást kapunk itt.
kilátás a Skywalk-ról
Én azonban azt javaslom, hogy a kocsit minél előbb állítsuk le, mivel nem azért jöttünk ide fel, hogy autókázzunk (bár elég jól kiépített autóutak vannak itt fent), hanem azért, hogy kiránduljunk. Ha ezt tesszük, akkor a jó levegő mellet gyönyörködhetünk az igen szép erdőkben is.
Hohe Wand
Hohe Wand - játszótér a Felsenpad mellett
Gyalog az egész peremet körbe járhatjuk (igen hosszadalmas, bár szép túra), vagy csak célirányosan egyes helyeken megyünk ki a peremre, átvágva a fennsíkon. Ekkor igen szép kilátásban tudunk majd gyönyörködni, bárhol is lyukadtunk ki. Észak nyugat felé például a Schneeberget fogjuk látni.
Schneeberg a Hohe Wand-ról
kilátás délnyugati irányába
kilátás északkeleti irányba
A fennsíkon több turistaház is van jó konyhával, kiváló nordic walking és via ferrata terület, ezen kívül siklóernyős oktatás is van több turistaházban. Van egy szép vadaspark is itt.
a vadas parkban
Ha valaki csak egy napra tud ide (Ausztria) kijönni, annak jó választás a Hohe Wand.
2. a Schneeberg:
Mielőtt elérnénk Puchbenrget elmegyünk Stixenstein vára alatt. Bár nem sok minden látható ott, magát a várat érdemes megnézni:
A Sieding és Puchberg am Schneeberg közötti úton található ez a vár (vagy kastély, mindkét besorolással találkoztam már) egy völgy bejárata feletti szikla ormon. Az én kategorizálásom szerint három féle vár (kastély) található Ausztriában: magán kastélyok, várak (ezek gyakorlatilag nem látogathatóak, tisztelet a kivételnek), átmeneti kastélyok, várak (ezek általában valamilyen vagy állami, vagy alapítványi tulajdonban vannak, zömmel rendezvényközpontnak használják, látogatható, de magán a váron, kastélyon - mint épület - nem nagyon látható más. Persze már ez is jobb, mint az első változat). És vannak a múzeumként működő, zömmel berendezett szobákat, szalonokat, termeket, stb. bemutató várak, kastélyok. Ez most a második osztályba sorolható.
A történelméről csak annyit - mivel van magyar vonatkozása, hogy Corvin Mátyás 1487-ben elfoglalta és csak halála után (1490) szállt vissza az osztrák császárságra. A kastély 1937 óta a bécsi önkormányzat tulajdona . Ma rendezvényhelyszínként használják.
Ha fel akarunk menni a várba, akkor (Puchberg felé menet) túl kell menni az országúton alatta, majd kb 200-300 m után balra le kell kanyarodni. Innen egy jó minőségű murvás út visz egyenesen fel. Most éppen felújítási munkák folynak a vár körül, de mivel csak mi voltunk, ezért könnyedén leparkoltunk az út mellett. A kapun bemenve két dolgot lehet csinálni. Vagy bemegyünk a várudvarra és ha szerencsénk van akkor a vártemplomba is be lehet menni (éppen az orrunk előtt csukták be), vagy rögtön a bejárati kapu után jobbra egy kis szerpentinen - ami egy alpesi kert jellegű helyen megy át - fel lehet menni a torony aljában található üres teremig. Nagyjából ennyi.
Tehát magát a várat meg lehet nézni de senki ne várjon ennél többet.
Puchberg am Schneeberg:
Na ez már hosszabb időt igényel, szerintem legalább 3 nap kell, hogy a környékkel együtt alaposabban megnézhessük. Támaszpontul célszerű Puchberg/Sch-t választani, hiszen ez a központja enne a régiónak, itt vannak üzletek, sok szállás, innen indul a Schneebergbahn, itt van a vasút végállomása és a buszpályaudvar is. Maga Puchberg nem egy nagy szám, viszont jó központi az elhelyezkedése.
Puchberg am Schneeberg - Kurpark
Puchberg am Schneeberg - Kurpark
Puchberg am Schneeberg, a plébánia templom
Puchbergben a szokásos szálláshelyek mellett van egy Kneip kúra hotel is (egyben szépségfarm)
Puchberg/Sch - Kneip-Kur-Hotel-Schönheitsfarm
Ha megérkeztünk, szállás után kell nézni (ha már interneten nem rendeltük meg). Mi a Gasthof Schmirl-ben szoktunk megszállni (törzsvendégek vagyunk), kiszolgálás nagyon családias, az ár is megfelelő, elhelyezkedése fantasztikus (olyan csend van éjszaka, hogy csak na), minden szempontból megfelelő.
Gasthaus Schmirl (2007)
a Gasthaus Schmirl új festése (2010-től)
Mi igazából itt ismerkedtünk meg az osztrákos vendégszeretettel és a kiváló svédasztalos reggelivel.
a reggeli választék egy része a Gasthof Schmirlben
Mi rendszerint ugyanazt a szobát szoktuk kapni csodálatos kilátással a Schneebergre.
kilátás a Schneebergre a Gasthof Schmirl-ből
kilátás a Schneebergre a Gasthof Schmirl-ből, néhány évvel később
egy kissé havas reggel a Gasthof Schmirl ablakából
Ha ezeket a dolgokat elrendeztük, akkor célszerű elgondolkozni azon, hogy hová menjünk. Mivel az első nap délnél hamarabb nem tudunk ideérni, délutánra célszerű egy félnapos programot beiktatni. Ebből több is van, nézzük ezeket sorra:
- Losenheim: télen nagyszerű síterep, tavasztól őszig kitűnő kirándulóhely. Ha a Schmirlből indulunk erre, akkor ha leérünk a puchbergi útig (kb 1 perc), akkor balra kell fordulni. Néhány km után elérjük Losenheiet és egy kis vár mellett megyünk el.
Losenheim
Itt egészen a Salamander Sesselbahn kötélpálya alsó végállomásáig kell menni, innen lehet libegővel felmenni a nyeregig.
a Szalamander ülőlift
a Szalamander ülőlift felső állomása
A nyeregben két menedékház is van. Innen nagyon sok túraútvonal indul, a legnehezebb a Schneebergre megy. Itt jegyzem meg, hogy lehet olyan jegyet is kapni, amely egy körtúrára jogosít: Puchberg -busszal Losenheimig - onnan kötélpályán a nyeregig - majd gyalog fel a Schneebergre - onnan gyalog keresztben át a fennsíkon a Schneebergbahnig - majd a fogaskerekűvel vissza Puchbergbe (vagy fordítva). Igen embert próbáló túra. Ugyancsak el lehet jutni gyalog a Mamauwiese nevű helyre (erről majd később), majd onnan a Sebastianwasseffallhoz (vízesés - erről is később).
menedékház a nyeregben (Edelweißhütte)
menedékház a nyeregben (Edelweißhütte)
menedékház a nyeregben (Almreserlhaus)
a Schneeberg a nyereg felől
-Mamauwiese:
Autóval kissé komplikált ide feljönni, mert az csak a hegy túlsó oldala felől, a Kostertal-ból lehetséges (de elsősorban ugye azért jöttünk ide, hogy gyalogoljunk!). Ezt nem is írom le hogy hogyan (kissé komplikált, de megoldható), viszont arról beszélni fogunk, hogy gyalogosan miként lehet megoldani. Ez a hely több szempontból is jó. Egyrészt viszonylag lapos, fennsík jellegű hely, ami igen alkalmassá teszi pld. kerékpározásra a területet. Jó közbenső állomás egy túrához, mivel itt is van működő menedékház jó konyhával.
Mamauwiese, a menedékház (Berghaus)
Mamauwiese, a menedékház (Berghaus)
Mamauwiese
Mamauwiese
Tehát az autón kívül ide viszonylag könnyen két hely felől lehet érkezni:
- egyrészt a nyereg felől, amit az előbb tárgyaltunk. Itt vigyázni kell, mert bár az út jól van jelölve, Ausztriában a turista utak zöme piros-fehér-piros színnel van jelölve és csak a számozása más. Egy jobb útkereszteződésnél eléggé kell figyelni, hogy merre menjen az ember. A nálunk használatos színeket csak lokális, helyi turista utaknál alkalmazzák, ahogy én láttam.
- másrészt fel lehet jönni ide a Sebastianeasserfall felől (lásd alább) is.
Véleményem szerint a legkényelmesebb út: letenni a kocsit a Sebastianwasserfall-nál, felsétálni a Salamander ülőliftig (kb. 20 perc), itt felmenni a nyeregbe, ahol lehet egy kicsit bámészkodni. Innen jobbra kell kanyarodni, majd a jelzett turistaösvényen le Mamauwiese-ig. Itt lehet ebédelni, sétálni, helyes kis tavak és patakok vannak itt fent.
az egyik tavacska Mamauwiese-n
ez a patak folyik a Sebastianwassefall felé
Majd lemenni a Sebastianwasserfall-ig. Vigyázat, kb. az út felénél van egy viszonylag nehezen észrevehető leágazás, ahol le lehet menni a vízesésig, ha ezt elvétjük, akkor viszonylag nagy kerülővel lehet csak lemenni.
gyalogút Mamauwiese és a Sebastianwasserfall között
Ez az út kb. 1 - 1 1/2 óra hosszú. Az út végén leérünk a vízeséshez.
- a Sebastianwasserfall:
Nem a legnagyobb vízesés, amit láttam Ausztriában, de hát minden nem lehet a legnagyobb. Nagy előnye, hogy könnyen elérhető, a parkolótól úgy 10-15 perc könnyű sétával.
Sebastianwasserfall
Itt sokszor gyakorlatoznak sziklamászók, jó tűzrakóhely is egyben.
sziklamászók a vízesés szikláin
Ha csak a vízesés miatt jöttünk ide fel, akkor úgy egy óra alatt végezni lehet itt. Az előbb javasolt körtúrát innen is meg lehet kezdeni, viszont elég nagy kapaszkodóval jár fel a nyeregig. Ettől függetlenül kitűnő nordic walking terep.
A Schneeberg után már csak egy rövid túrása volt lehetőség, ekkor néztük meg a Sebastianwasserfall-t. Könnyű megtalálni, ám egy viszonylag keskeny úton kell bemenni a parkolóid, nyáron elég nehéz lehet kijönni onnan, olyan keskeny, az egyik oldalon hegy, a másikon patak. A menedékházhoz csak azok mehetnek fel autóval, akik ott laknak vagy esznek (most egy autó sem volt ott). Amúgy a Google Maps-on a kommentelők nincsenek valami jó véleménnyel róla. A parkolóból egy rövid, de meredek emelkedőn lehet eljutni a menedékházhoz, gyalog. Innentől közel vízszintes az út, a vízesésig kb. 300 m. Itt a legtöbb embernek vége is a séta, egy viszonylag meredek út visz fel a vízesés tetejére, majd onnan tovább (immár lankásabban) Mamauwiese felé. Ott már jártunk, szép hely. Onnan már majdnem lejöttünk egyszer a vízesésig, csak nem akartunk visszafelé sokat felfelé menni.
Most nézzük a legnagyobb falatot, ez maga a Schneeberg. Ha jól megnézitek a fényképeket, akkor látszik, hogy ezek tavasszal ill. ősszel készültek. Ennek az az oka, hogy szerintünk kirándulásra ez a legalkalmasabb időszak, valamint a tavaszi és az őszi szünet miatt a feleségem ilyenkor tud eljönni egy kis túrázásra, ide meg a 4-5 nap elegendő egyszerre, a hosszabb időket a nyári kirándulásokra tartalékoljuk. Viszont a Salamanderbahn csak április közepe és október közepe között megy fel a tetőre, télen csak a Hengsthüttéig. E miatt még nem sikerült a tetőre feljutnunk, bár majdnem (lásd alább).
Az első vonatok úgy fél 10 felé mennek fel és ősztől tavaszi 4 óra felé már jön is az utolsó vonat le Hengsthüttéről, így jól meg kell tervezni az utat (bár innen 1 óra alatt le lehet sétálni Puchbergbe).
Lehet a jegyet előrendelni, vagy a puchbergi állomáson megvásárolni (figyelem, a jegyeket minden esetben ellenőrzik).
a vasútállomás Puchbergben
A vonat úgy 25 perc alatt felér a Hengsthüttéig.
a Salamanderbahn elhagyja Puchberget
úton a Schneeberg felé
a Hengsthütte-i ideiglenes végállomáson
Hengsthütte
Természetesen itt is van jó étterem, sokszor élő (sramli) zenével. Mi eddig jutottunk fel vasúttal, innen már gyalog kellett tovább menni. Már többször voltunk itt, a legmagasabbra idén tavasszal jutottunk. Az idő a létező legjobb volt a kiránduláshoz. Kezdetben a vasút melletti úton kell haladni.
közvetlenül az A. Kogel Haus előtt (itt ér le az út a vágányhoz)
Amikor elértük az A Kogel házat, onnan célszerű a fogaskerekű töltésén tovább menni.
A. Kogel Haus
A házat elhagyva már érdemesebb a sínek mentén haladni (csak ha szünetel a forgalom, tavasztól őszig tilos!!!), mert itt könnyen lehet sétálni és szebb a kilátás is.
a Schneebergbahn vonalán (Baumgartner megálló)
a Schneebergbahn vonalán (Baumgartner megálló)
A fenti képeken látni, hogy az állomás után van egy meredekebb szakasz (ez 20 százalékos), annak a tetejéig jutottunk el. Innentől már olyan mély volt a hó, hogy sem a vasút nyomvonalán, sem a kijelölt úton nem jutottunk tovább, pedig igen jó túra felszereléssel jöttünk ide, de egy - két méteres olvadó havon már nem tudtunk átjutni.
nagyjából idáig jutottunk fel
(azért a környező hegyeket nézve, elég magasra jutottunk)
(Vigyázat, tavasztól őszig senki ne menjen erre a töltésre fel, mert a vonat lesodorhatja és igen nagyot lehet esni innen (halálos is lehet)!)
Ez azért volt bosszantó, mert az idő is gyönyörű napsütéses volt, már elhagytuk az utolsó közbenső állomást és már csak a végállomásig kellett volna eljutni. Miután a legelső vonattal feljöttünk Hengsthüttéig és az utolsó vonatra jelentkeztünk be a lejövetelre, ha szűken, de azért belefért volna, hogy fel érjünk a tetejére, igaz azonnal vissza is kellett volna fordulni, hogy az utolsó járatot elérhessük.
Azért innen alulról láttuk az Erzsébet kápolnát (Sissi kápolna is a neve).
az Erzsébet kápolna a vasút felől
a Schneeberg teteje (ezt a fotót a Raxról készítettem)
a Schneeberg teteje (ezt a fotót a Raxról készítettem kora tavasszal)
Így egy kicsit bosszankodtunk, hogy már megint nem értünk fel a tetejére, de abba is gondoljatok bele, hogy én 58 éves vagyok (2010, a feleségem pedig hozzám illő korú, de erről nem beszélünk), szerintem így is szép teljesítmény, hogy idáig felloholtunk jól felpakolt hátizsákokkal. Majd talán egyszer máskor.
Ez után már "csak" vissza kellett menni az ideiglenes végállomásig, hogy a fogaskerekűre felszállva lejussunk Puchbergbe. Ha valaki a Schmirl fogadónál lakik, akkor ha már megvette a jegyet, akkor a Galerie Voka megállónál is felszállhat, ill. leszállhat, ez egy percre van felfelé a fogadótól, a vonat itt is megáll. Ekkor nem kell a kocsit lent hagyni a vasútállomásnál, mert főidényben elég kemény parkoló díjat kell fizetni.
2022-ben végre eljutottunk a Schneeberg tetejére, így egy újabb bakancslistás helyet ki tudtunk pipálni:
Eddig két olyan hely volt, ahol már voltunk, de nem tudtunk felmenni a hegy tetejére: ez és a Lomnici csúcs. Vagy az időjárás miatt, hol a tömeg miatt, vagy mert túl korán mentünk oda és pld a Schneebergbahn csak a Hengsthütte állomásig ment, május 1-e előtti időszak miatt (itt megpróbáltunk gyalog felmenni, de a Baumgartner állomás felett akkora volt a hó, hogy egyszerűen nem ment a dolog, pedig csak egy állomásnyira voltunk a végállomástól).
Na de vissza a mostani helyzethez. A jegy vásárlásnál mindenki nézze meg, hogy nem jogosult-e valamilyen kedvezményre, mivel elég húzós az ár. Minden jegyhez adtak egy kis zacskó gumicukorkát ajándékként. Most május elseje után voltunk és helyi osztrák szabályzat szerint elsejére megtisztítják a turista utakat a hótól és a fogaskerekű is fel megy a végállomásig. A második opció az rendben is volt, tényleg felment (itt jegyzem meg, hogy a jegy megvételekor megkérdezik, hogy mikor szándékozol vissza jönni, erre az időpontra állítják ki a visszaúti jegyet, nem tudom, hogy milyen szigorúan veszik, mert egy vonalkódos beléptető kapun kell a vonathoz bemenni és lehet, hogy a kapu nem nyílik ki más időpont esetében). Azért is döntöttünk úgy, hogy felmegyünk, mivel egy hiányt kihúzhattunk ezáltal, valamint jó időben már voltunk sokszor magas hegyeken, ez így volt most jó). Baumgartner állomásig csak kissé felhős volt a táj, jól lehetett látni a vonatból. Baumgartnernél hosszabb ideig megáll a vonat, hogy a világhírű buktából mindenki vehessen a büfében. Tényleg nagyon-nagyon finom volt. Baumgartner után már erősen beborult, majd két alagút szerűségen áthajtva megérkeztünk a végállomásra. Közben már előjöttek a hófoltok is (többek között ezért is jöttünk ide, hogy egy kis havat is láthassunk).
Felérve a fogaskerekű végállomására, akkora köd (felhő) volt, hogy nem láttuk a Kápolnát, holott alig 50 m-re volt tőlünk. Így elindultunk túrázni. Sok választás nincs, mivel csak egyetlen úton lehetett elindulni, a Damböckhaus felé. Ezt viszonylag gyorsan kb 30 perc alatt elértük. Sajnos az nem volt igaz, hogy május 1-vel nyitnak a magas hegyek, mivel az út csak részben volt letakarítva (vagy elolvadt a hó). Ahol hó volt, ott a vizes felület miatt eléggé csúszott. A Damböckhaustól (mivel még korán volt az ebédhez), tovább indultunk a Fischerhütte felé. Elérve egy völgyhöz, nem lehetett tovább menni, annyi volt a hó. Csúszós és lépésre beomló, az út melletti karókról láttuk, hogy mély is. Így visszafordultunk a Damböckhaus felé. Amúgy sem lett volna még nyitva Fischerhütte, ezt csak egy kis feliratból tudtuk meg, amikor visszatértünk a fogaskerekű felső állomására (egy kicsit bővebb tájékoztatás elkelt volna). Ekkor már jobbak voltak a látási viszonyok. Amúgy az egész időjárással nem voltunk elégedetlenek, mivel az volt a lényeg, hogy ne essen az eső, szép időben meg már sok hegyet láttunk. Így végül is különleges volt a hangulat. Betérve a menedékházba, azt tapasztaltuk, hogy szinte teljesen tele van, alig találtunk helyet. Az étlap szerint akkora a választék (vagy nagyobb), mint egy lenti vendéglőben. Mi csak 1-1 levest ettünk, hogy felmelegedjünk, amúgy volt nálunk (osztrák) húskonzerv és császárzsömle. Jó minőségűnek tűntek az ételek (gondolom egyébként nem lettek volna ennyien). Meglepetésre - mivel éppen nők napja volt - minden nő kapott egy kis pohár pezsgőt, grátisz. Majd visszaindultunk a fogaskerekűhöz, ekkor feltűnt a kápolna is. Nem lehetett bemenni és szerintem egy eléggé tájidegen építmény. Néhány perc múlva megint eltűnt a felhőben a kápolna. Megvárva a mi vonatunkat, visszatértünk Puchbergbe am Schneeberg-be
ekkora volt a hó az út egy részén (kb 1,5 m mély lehetett)
néhol el volt takarítva a hó
Damböckhaus
Damböckhaus
Damböckhaus
Katholische Kirche Hochschneeberg (Hl. Elisabeth)
Katholische Kirche Hochschneeberg (Hl. Elisabeth)
Katholische Kirche Hochschneeberg (Hl. Elisabeth)
Berggasthof (a fogaskerekű felső állomásán)
3. a Rax:
A Höllental felé menet az első nagyobb hely Gloggnitz:
Gloggnitz városa felett tornyosul ez a hatalmas kastély egy dombon. A Schloss Stixenstein-nél említett besorolást itt is meg kell említenem: az én kategorizálásom szerint három féle vár (kastély) található Ausztriában: magán kastélyok, várak (ezek gyakorlatilag nem látogathatóak, tisztelet a kivételnek), átmeneti kastélyok, várak (ezek általában valamilyen vagy állami, vagy alapítványi tulajdonban vannak, zömmel rendezvényközpontnak használják, látogatható, de magán a váron, kastélyon - mint épület - nem nagyon látható más. Persze már ez is jobb, mint az első változat). És vannak a múzeumként működő, zömmel berendezett szobákat, szalonokat, termeket, stb. bemutató várak, kastélyok. Ez most a második osztályba sorolható.
A Rax felé autózva el kell menni a vár alatt, majd kb 500 m-re balra fel vezet egy szép aszfaltos út a várhoz, ahol nagy parkoló található. Ennek az az (egyik) oka, hogy ez a kastély Ausztria egyik "esküvői" kastélya, egy nagyobb esküvőnél igen sok kocsit kell elhelyezni. Szerencsére ezt a kastélyt is meg lehetett látogatni, ami abban nyilvánult meg, hegy be lehetett menni és az udvar közepén lévő templomot megkerülve meg lehetett nézni. Egyetlen működő létesítménye egy étterem-presszó komplexum (már ami a látogatókat érdekelhet), ahol helyi termékeket lehet vásárolni. A feleségem kipróbált két süteményt, nagyon finom volt.
Nagyjából ennyit lehet elmondani a kastélyról.
Reichenau an der Rax tekinthető a Höllental igazi bejáratának. Ez a völgy halad a Rax felvonója felé egy gyönyörű úttal.
Reichenau a Höllental völgy bejáratánál található klimatikus üdülőhely. A Déli vasút megépítése után a bécsi nemesség és burzsoázia kedvelt üdülőhelyévé vált. Az egyik oldalon a Rax a másikon a Schneeberg. Klasszikus kastélyok, villák épültek itt: Villa Wartholz, Rotschild palota, Rudolfsvilla (jelenleg Sisi kastélyként ismert), maga a Reichenau kastély. Jelenleg ezek nem sokat mutatnak, a Reichenau kastély teljesen zárva volt, a Rudolfsvilla egy gyenge szállodaként működik, a Villa Wartholz kertje megtekinthető és egy jó vendéglő működik benne, a Rotschild palota alapítványi tulajdonban van, erről csak ennyit tudok. Azonban ez ne jelenti azt, hogy nem érdemes megállni néhány órára. Mi a Kurpark mellett álltunk meg, szép park, egy kis tóig fut ki, idilli kis szigettel + kacsákkal. Utána már a Schwarza folyó található egy duzzasztó művel, amely állandó vízmennyiséget szolgáltat egy malomnak. Partján nagyon kellemes sétautak futnak mindkét irányba. Visszatérve a központba, több nagyon szép villát láthatunk. Van színháza is. Egy Billa és egy Spar könnyíti meg a közértes vásárlásokat. Nem kiemelkedő de nagyon kellemes hely.
Rathaus
Rathaus
Kurpark
Kurpark
Musik Pavillon
Lenau sziget
Lenau sziget
az Alpok
ipari csatorna
Schwarza folyó
Schwarza folyó
Malom
Színház
Schloss Reichenau
Schloss Reichenau
Schloss Reichenau
KAtolikus templom
Katolikus templom
Most jöjjön a Rax kötélpálya:
Itt is egy kicsit elidőzünk, mert igen szép hely. Hirschwang után található a kötélpálya alsó állomása, itt kell a kocsit letenni. Szerencsére az egész fennsíkon semmiféle gépkocsi használat nem megengedett (nem is lehetséges).
a kötélpálya alsó állomása
a kötélpálya alsó állomása
A kabinos felvonó röpke 7 perc alatt 1000 m-es szintkülönbséget győz le.
a Raxseilbahn
a felső végállomás
egy kis nézelődés a Berggasthof előtti teraszon
A felső végállomás egyben vendéglő és hotel is. Innen csak egy irányban lehet tovább menni (legalábbis az átlag turistának), az Ottohaus felé. A menetidő kb. 45 perc. Arra mindenki figyeljen, hogy amikor tervezi az itteni túrát, a szezon május 1-vel indul (mint sok más helyen Ausztriában). Elsejére kitakarítják az Ottohaus felé menő utat (addig bizony nagy hóban kell közlekedni). Mi voltunk áprilisban is itt, az idő csodálatosan szép volt, de gyalogolni egy kínszenvedés: egy lépes, egy besüllyedés hol térdig, hol combig. Alig bírtunk elvánszorogni a házig meg vissza. Rendkívül kimerítő volt).
májusban már eltakarított úton lehet közlekedni
(látni, hogy egyébként mekkora havon kell taposni áprilisban)
Ha szerencsénk van, akkor zergéket is látunk útközben.
zergék a Raxon
Tehát úgy 45 perces séta után elérkezünk az Ottohaushoz.
az Ottohaus
Tavasztól őszig nyitva van, a konyhája fantasztikus. Mi legutóbb sült kolbászt ettünk knédli gombóccal (már ez is zseniális volt), de a legjobb része a borókával párolt káposzta volt. Itt is megállapítottuk, hogy a fenti árak szinte teljesen azonosak a lentiekkel. Akkora a forgalom itt, hogy a kinti asztaloknál jobb időben nem nagyon lehet helyet találni, pedig legalább 150-200 hely van itt.
Innen két irányban lehet tovább menni, mind a két út a Neue Seehüttéhez megy. Ha balra megyünk el a menedékház mellett, akkor kb. akkora dombot kell megmászni, mint amekkora a képen látszik az Ottohaus mögött. Ebben az esetben a Preinerwand-hoz fogunk elérkezni. Ekkor a fennsík peremén megyünk végig, jó időben fantasztikus a kilátás.
kilátás az Ottohaus feletti szikláról
kilátás a Semmering felé
Ez az út úgy másfél óra kényelmesen a Preinerwand-ig. Közben egy kicsit még hullámzik a táj, de jelentős szintkülönbség már ne adódik.
jó időben ilyen e kilátás a peremről
Ha elértünk a Preinerwand-ig, akkor ott egy keresztet találunk (Preinerwand kereszt - szinte minden csúcson van egy kereszt egész Ausztriában), itt meg lehet pihenni és gyönyörködni a kilátásban.
a Preinerwand Kreuz
Innen egy viszonylag meredek úton le lehet jutni a Neue Seehüttéhez. Na eddig itt jött a legjobban a nordic walking bot. Szerintem legalább kétszer olyan gyorsan le tudtunk jönni, mint nélküle és a térdünk sem terhelődött meg. Egyik utunk alkalmával ezen az útszakaszon leszállt egy ÖAMTC helikopter és egy hegyi mentőt rakott ki a kutyájával. Elég meglepő volt a dolog, mert pont ott száll le, ahol álltunk és nekünk kellett hátrébb menni, hogy le tudjon szállni.
az ÖAMTC helikopter (mögötte a kutya)
Ha leérünk a nyeregbe, ott a Neue Seehütte. Ez kisebb, mint az Ottohaus, viszont nekik is jó a konyhájuk, az almás rétes pedig egyszerűen kitűnő.
a Neue Seehütte
Innen még tovább lehet menni más menedékházakhoz (pld. a Habsburghaus, stb), de ezek már nem egynapos túrák. Innen vissza lehet menni az Ottohaus felé úgy, hogy vissza kell menni kb. félútig a Preinerwand Kreuz felé, majd ott rá kell térni balra a Neue Seehütte útra, ami visszavisz az Ottohaus-hoz.
úton az Ottohaus felé
úton az Ottohaus felé
Néhány képet még felrakok, hogy téliesebb viszonyok között is megnézhessétek a Rax-ot.
az Ottohaus télies viszonyok között
úton az Ottohaus felé a Neue Seehütte felől
úton az Ottohaus felé
az Ottohaus feletti szikla (itt megy az út a Preinerwand Kreuz felé).
közvetlenül a hegyállomás mellett
egy kis jó gyaloglás a havon
Tavasztól őszig rengeteg szép vadvirág található a fennsíkon, az Ottohaus mellet egy kis alpesi kert is van.
alpesi virág a Raxon
Ha megtettük ezt a nagy kört és kigyönyörködtük magunkat, nyugodtan üljünk be az Ottohaus éttermébe, nagyon finoman főznek. Ez után már nincs mit tenni, vissza kell sétálni a kötélpálya felső végállomásához. Figyelem: főidényben, hogy érkezési sorrendben lehessen lemenni és hogy senki ne tolakodjon, egy kis nyílásban érvényesíteni kell a jegyet és a gép ráírja, hogy hányadik járattal lehet majd lemenni. Aki nem érvényesíti a jegyét, az kivárhatja, míg elfogy a tömeg.
Az első napon szerettünk volna felmenni a Rax-ra, de annyira felhőben volt, hogy nem mentünk fel (helyette többek között megnéztük a Kaiserbrunnt). Így maradt a harmadik napra az ügy, meg az idő is jelentősen javult. Az időjárás változatosságáról csak annyit, hogy szinte végig jó volt az idő, viszont a kötélpálya felső végállomásánál, ahol ebédeltünk, már esett az eső, tartott vagy egy óráig tartott, utána megint össze-vissza volt az időjárás.
Korábban már többször jártunk itt, az eggyel korábbi kirándulásunknál fordult elő először, hogy csak mi ketten voltunk a kabinban (meg a "sofőr", róla nem tudjuk, hogy mit csinált, azon kívül, hogy ott volt). Most is csak mi ketten mentünk fel, pedig nem az első járattal voltunk. A Raxon az Otto házig tényleg tiszták voltak az utak és igen jó kilátás volt a Schneeberg felé. Elérkezve az Otto házig (amely egy Ottó nevű főhercegről van elnevezve), mivel még korán volt az ebédhez, tovább akartunk menni a Neue Seehütte-ig, azonban itt már megint teljesen belepte a hó az utat, amely már nagyon nedves volt, csúszott, süppedt, nem lehetett tovább menni (a korábbi látogatásunkkor lévő hóhelyzet megtekinthető feljebb. Kb. ugyanakkor voltunk itt, május elején, ennyit romlott a hóhelyzet). Így visszafordultunk. Ekkor már többen jöttek velünk szembe, és kiderült, zömmel magyarok. Volt egy egész gimnáziumi osztály, meg több pár, szerintem az osztálytól függetlenül (végül is mindegy). Az egész fennsík szerencsére tele volt szebbnél szebb alpesi virágokkal. Amikor visszaértünk a a felvonó felső végállomásánál található étteremhez, elkezdett esni az eső. Mivel még volt egy óránk a kabinunk indulásáig, bementünk ebédelni (a jegy vásárlásakor meg kell mondani mikor jönnénk le, ez rögzítve van a jegyen. A váróteremben van két automata, ott lehet módosítani az időpontot. Gondolom ez a probléma nyáron lehet égető, amikor mindenkit le kell hozni a hegyről, a kabin kapacitása viszont véges). Itt tudott a feleségem először igazi osztrák Kaiserschmarrn-ot enni, ez főleg a menedékházakban volt fellelhető. Nagyon finom volt.
Berggasthof
a Schneeberg látképe
a Schneeberg látképe
Ottohaus
Ottohaus
Berggasthof
Berggasthof
A Rax-ra fel lehet menni még máshonnan is, bár elég izzasztó a dolog. Az egyik ilyen hely a Waxriegelhaus.
Alsó-Ausztria és Stájerország határánál van egy hágó (Preiner Gscheid), majdnem pont a Preinerwand Kreuz alatt. Innen gyalog úgy 1 óra alatt fel lehet jutni a Waxriegelhaus-ig.
a Waxriegelhaus
Természetesen ezeknek is nagyon jó a konyhájuk, különösen a nemzeti ételnek számító almás rétes. Mi innen csak egy keveset kirándultunk felfelé, mivel az innen induló utak nagyon meredekek, a zöme via ferrata típusú, az egy külön műfaj.
a Rax látképe a Waxriegelhaus felől
(innen látszik, hogy milyen meredek a sziklafal)
Akik benne vannak a via ferrátában, azoknak nagyon ajánlatos innen is felmenni, több út is vezet fel.
A Rax és a Schneeberg kapcsán még óhatatlanul szóba kell hozni a Schwarza völgyét, mivel pont a Rax és a Schneeberg között helyezkedik el (szokták Höllentalnak is nevezni).
a Schwarza folyó a Raxseilbahn alsó állomása felől
A két hatalmas hegytömb között elhelyezkedő folyó rendkívül látványos völgyben folyik. Ami lényeges, a folyó partján (kisebb szakaszokat leszámítva) végig kényelmes sétaút vezet.
a Schwarza
a Schwarza völgye, a jobb oldalt a sétaút látható
Az út mellett rengeteg virág található, ezek igen szép keretet adnak a folyóvölgyhöz.
kankalin sp. a Swarza völgyében
hunyor sp. a Schwarza völgyében
Van egy fontos pont, ahol javaslom, érdemes megállni itt. Ez a Kaiserbrunn. Kevesen tudják, hogy Bécsben nem jó kis klóros csapvizet isznak, hanem hegyi forrásvizet. Ezt közel 100 km-ről viszik Bécsbe, a déli ág az kb. innen indul Bécs felé. Itt meg lehet tekinteni a Kaiserbrunn-t ill. van itt egy kis látványos technikai kiállítás is. Szerintem egy fél órát megér, valamint tovább lehet sétálni a Schwarza völgyében.
Kaiserbrunn
Kaiserbrunn - technikai kiállítás
2022-ben ismét eljutottunk ide, most egy kissé bővebben meg tudtuk nézni a helyet:
Sokan nem tudják, hogy Bécsben alpesi vizet isznak. Már a XVIII. században is a Rax és a Schneeberg vizekben gazdag területeiről szállították oda. Itt fut az 1. bécsi főforrás csővezeték , amelyet akkoriban Kaiser-Franz-Josef főforrás vezetékként ismertek. Jelenleg kb. 150 km hosszú és évente 62 millió m3 ivó vizet szállít Bécsbe. 1910 óta működik az északabbra fekvő, hosszabb 2. bécsi főforrás csatorna.
Itt lehet az egyik legközelebb jutni a rendszerhez, mivel itt található egy kis múzeum és egy szabadtéri kiállítás. Nekünk most szerencsénk volt, mivel éppen valakik kijöttek az egyik forrásházból és még nekünk is megmutatta a belsejét egy munkásnak tűnő ember. Itt lehetett látni, hogy mekkora tömegben áramlik a víz és milyen tiszta. Természetesen csak egy üvegfalon keresztül lehetett megnézni higiéniai okok miatt.
Ez a hely az ún. Höllentalban található, egy probléma van vele, alig van autóparkoló a szép szurdokban, és gyakorlatilag nem lehet lejutni a Schwarza folyó partjára egy jót sétálni annak partján. pedig a térkép szerint megy ott turista út csak a lejáratokat nem lehet megtalálni vagy ha van ilyen, akkor ott megállni nem lehet. Így gyakran azt lehet csinálni, hogy szép lassan végig autózik az ember és csodálni a szurdokot. Néha lelátni a folyóig is.
Puchberg felé menet (bal oldalon) még található egy kis szurdok is, amit azért érdemes megnézni, mert ez a környék nem túl gazdag látogatható szurdokokban. Ez a Johannesbachklamm. Mind a két végéről bejárható, nem túl hosszú, nem túl fárasztó, de ha belefér az időbe, érdemes megtekinteni. Tavasztól őszig néhány eurós belépőjegy is van, de ennek fejében szépen karbantartják a szurdokot.
Johannesbachklamm
Johannesbachklamm
Johannesbachklamm
Johannesbachklamm
Néhány környékbeli kiránduló hely még:
A Schneeberg csoporttól ÉK-re található Pernitz (könnyű a megközelítése, főleg ha a Klostertal felől néztük meg a Mamauwiese-t). Maga a városka nem túl látványos, azonban a várostól É-ra található a Myra vízesés (Muggendor fölött), ami megtekintésre érdemes (bár szerintem egy kicsi túlzsúfolt a sok fahíd a vízesésrendszer felett). A vízesés alatt több parkoló is van, innen könnyen elérhető a helyszín (belépődíj!). A vízesésrendszer felülről is megközelíthető.
Pernitz
Myra vízesések - információs tábla
Myra vízesések (az eredeti tábla - itt még Mirá-nak írták)
Myra vízesések
Myra vízesések
Ha a vízesések fölött tovább megyünk É felé az országúton, néhány száz méter után jobbra lekanyarodva eljuthatunk a Steinwandklamm-hoz. Ez egy viszonylag kis szurdok, de nagyon érdekes és szerintem érdemes megnézni. Viszonylag kihalt, ide csak azok jönnek, akik kifejezetten tudják hogy itt van és meg akarják nézni. Az országútról lekanyarodva kb. 5 km-t kell megtenni egy keskeny hegyi úton (jó minőségű!), majd az út tetőpontján balra kanyarodva leparkolhatunk a Gasthof Jagasitz-nél.
Gasthof Jagasitz
Ez után vissza kell menni a leágazáshoz és ott balra kanyarodva folytatni az utat lefelé Steinwandgraben felé a sárga jelzésen. Amikor beérünk a faluba, balra kell kanyarodni a szurdok felé, pontos jelzések és információs tábla tájékoztat bennünket.
az útjező tábla
az információs tábla
Néhány száz métert kell egy patak partján a kék jelzés mentén menni, majd a szurdok bejáratához érünk. Mi a kék jelzésen mentünk végig, de aki szereti, annak érdemes a piros jelzés felé kanyarodni, az sokkal vadabb (létra, barlang, stb). Sajnos a feleségem éppen nem akart arrafelé menni, pedig általában rávehető az ilyenekre.
Steinwandklamm
Szerencsére azért nekünk sem kellett nélkülözni a szép részeket, mert ha felértünk a szurdok fölé, akkor balra kanyarodva mi is eljuthatunk a barlangos részhez (annak alsó részéhez) és a Türkenloch nevű barlangon áthaladva kiérhetünk a tetőre. A barlang előtt gyönyörű kilátás van a szurdokra felülről.
kilátás a barlang elől
a Türkenloch bejárata
a Türkenloch
a barlang alsó bejáratától indul a Rudolf Decker Steig
A Rudolf Decker Steig megy vissza a szurdokba a kék jelzéshez (ez a piros). Igazából innen kell lefelé menni, mert egyirányú az út! Ha kiértünk a barlangból, akkor kb 200 m-t kell gyalogolni az aszfaltos útig, majd vissza lehet sétálni a Gasthof Jagasitz-hez. Ezt a túrát kényelmesen másfél óra alatt meg lehet tenni.
Ha valakinek még ez sem elég, mehet még egy kicsit tovább Pernitz-től északra és a Steinwandklamm-hoz vezető elágazást követően a következőnél jobbra fordulva eljuthat Atz-hoz. Miután csak néhány tanyát találtunk itt, nem nagyon látszott, hogy miből élnek itt az emberek.
Atz
A tanyáktól visszafelé legyalogolva, egy fa kereszt mellett elmenve, néhány kisebb patakon és pallón áthaladva megtalálhatjuk a felfelé menő utat.
egy pallós patakátkelés
Az út felfelé elég "veszélyes", mivel egy régi útbevágásban halad felfelé, ami tele van kővel, látszik, hogy nem nagyon használták. Úgy 300 m szintkülönbség után elérünk a felfelé menő rész tetejére, itt balra kell fordulni és kitartóan kell gyalogolni az enyhén hullámzó gyalogúton.
a gyalogút (sárga jelzés)
a gyalogút (itt már egyre havasabb a táj)
Az út elméletileg egy Enzianhütte nevű menedékházhoz megy, de ezt nem tudtuk kitapasztalni, mert egy 2 órás gyaloglás után elkezdett az út É felé kanyarodni, ahol már olyan vastag volt a hó, hogy nem lehetett tovább menni. Az ösvényről szép kilátás nyílt az Unterberg felé, ami jó síterep.
az Unterberg
Miután visszafordultunk, az út nagy részének megtétele után úgy döntöttünk, hogy azon a rossz úton lefelé nem megyünk, hanem "statisztikailag" megtaláljuk az Atz felé menő országutat. Mit ne mondjak, elég kalandos volt a visszaút, ha valahol, hát itt vettem eddig a legjobb hasznát a nordic walking botoknak. Ezek nélkül ilyen meredek hegyoldalakon csak úgy magában nem biztos, hogy le akartunk volna jönni. Az alul elért aszfaltos út mellett nagyon szép hóvirág csoportokat találtunk.
hóvirág csoport az út mellett
Innen már viszonylag simán, 3/4 óra alatt visszaértünk a kocsihoz.
Az út nagyon szép (és fárasztó) volt, de legfőképpen annak ajánlom, aki szereti a magányt, mert élő ember egész nap csak Atz-ban láttunk a túra kezdetén. Az idő és a levegő viszont frenetikusan jó volt.
Nos hirtelen ennyit szedtem össze erről a három kitűnő túra lehetőségről (meg a környező helyekről), mind a háromnak az az előnye, hogy közel van Magyarországhoz, gyorsan elérhető (szélsőséges helyzetben akár egy napra is el lehet jönni ide, persze a több nap jobban ajánlható, mert van mit nézni) és igen szép, ahogy a képekről látszik. Mi évek óta járunk ide, mert minden évszakban más és más a látvány, nem győzünk betelni vele. Ha valaki további információkat kér, nyugodtan adja meg az email címét, szívesen válaszolok.
Megjegyzés: a képek még egy adott túra leírásánál sem egy időben készültek (pld a Raxon az egyik képen a feleségemnek bordó, a másik képen szürke dzsekije van, stb.).
Még egy megjegyzés: az almás rétest azért emlegetem többször, mivel ha valahol vagyunk a feleségemmel, főleg ha először, akkor (legalább is Ausztriában) Ő almás rétest eszik én meg egy kávét iszom, mintegy megpecsételve, hogy itt voltunk. Ez egy szokás már nálunk, más országban persze másfajta, lehetőleg (helyi) süteményt kóstol a feleségem, én maradok a kávénál. Hát erről ennyit.