2010. szeptember 3., péntek

Ausztria: Bärenschützklamm, Ötschergräben, SzG3

Ha tetszett, vagy hasznos volt a bejegyzés, kérlek jelöld meg a g+1-et (alul található)! Köszönöm!
Vissza a főoldalra (katalógus)
Ez itt egy hirdetés: professzionális angol és német nyelv oktatás Budapesten!
Klímaszerelés Budapesten és környékén

Most azt szeretném bemutatni, hogy milyen haszonnal jár, ha az ember elég jól elboldogul az interneten és olyan információkat tud beszerezni, melyeknek nem volt a birtokában, de jól jöttek (itt most természetesen turisztikai témára gondolok).

Miután elég idős vagyok már, első ismereteimet a turisztikai célpontokról a Panoráma útikönyvekből szereztem. Itt találtam egy képet egy szurdok részlettel, de a kép alá csak az volt írva, hogy szurdok Grác mellett. Ez nem túl sok. Miután ekkor már aktív felhasználója voltam a Google Earth-nek, el kezdtem keresgélni, hol is lehet ez a hely. Némi keresgélés után meg is találtam Gráctól északra Mixnitz mellett: ez a Bäreschützklamm.

A másik helyet már rutinszerűen leltem meg, egyszerűen megkerestem annak a helynek a közelében ahová menni szerettünk volna, hogy hová tettek fel sok képet (mert azt valószínűleg érdemes megnézni). Így találtam meg Mariazell-től északra kb. 20 km-re az Ötschergräben-t. Ez utóbbi volt az egyik legnagyszerűbb felfedezésem, mert be kell vallanom, Én még erről a helyről nem hallottam sohasem, viszont ez az egyik legszebb hely, ahol mostanában voltam. Pedig Ausztriát elég jól ismerem.

Ezt a két helyet most egy képzeletbeli utazásban fogom összefoglalni (akár így is történhetett volna, mivel nincsenek egymástól messze).

1. Bärenschützklamm


Ez a hely Gráctól északra található Mixnitz község mellett. Jöhetünk Grác felől vagy Bruck an der Mur felől. A közút felől meg kell keresni a megfelelő leágazást, mert a faluba nem megy közvetlenül út. Előbb le kell jönni a főútról és azzal párhuzamosan haladva egy hídon jutunk át a faluba. A falut a folyóra merőlegesen kell  elhagyni és még kb. 3 km-t kell (lehet) autóval menni, hogy ott letehessük a kocsit. Itt több helyen préselnek nagyüzemileg almalevet (100 %-os!!), lehet belőle venni (persze csak idényben), nagyon finom és friss.

Az út eleje tipikusan nordic walking út (a szurdokig), mivel erőteljesen emelkedik, Én úgy néztem, hogy a bejáratig kb. 300-350 m szintkülönbséget kell leküzdeni.

Gyalogút Mixnitz és a bejárat között

Itt tehát elmondhatjuk, hogy az autóút nem a bejáratig megy el, hanem meg kell dolgozni azért, hogy megnézhessük azt, amit akartunk. Érdekes, hogy itt elég sok magyar volt (tehát mások tudták, hogy szép és hogy hol kell keresni), a turisták kb 90 %-a magyar volt, amikor itt voltunk.

Ez a gyalogút kb. jó egyórás túrázás, erős emelkedőkkel. A pénztárépület előtt úgy 500 m-el vízszintesbe vált.

A fogadóépület a pénztárral

Amint lehet látni, a pénztárat viszonylag könnyen ki lehet kerülni (ez nem egy JÓ TIPP most), Én mégis azt mondom, ki kell fizetni ezt az osztrák viszonylatban nem túl drága belépőjegyet, hiszen a későbbiekben látni fogjuk, hogy a befolyt összeg jó részét a lépcsők, létrák, stb. karbantartására fordítják. Amikor Mi ott voltunk, mindenki befizette a belépő díjat. 

Minden, amit a Bärenschützklamm-ról tudni kell 
(egy kis német nyelvtudás elkél)

Ha már bejutottunk a területre, az első néhány száz méter nem túl nehéz (ekkor már eltehetjük a nordic walking botokat), viszont az út itt erősen balra fordul és kezdődik a lépcsőmászás.

Kezdődik a lépcsőmászás!

Tulajdonképpen egy mellékvölgybe megyünk be, egy patak nyomvonalát követve. A kövek között több vízesésben szakad le a patak vize.

Bärenschützklamm

A lépcsőket megszámozták és miután itt visszaszámlálás van, ahogy közeledünk az 1-hez úgy közeledünk a szurdok végéhez.

Bärenschützklamm

Ahogy haladunk felfelé, meggyőződhetünk, hogy a lépcsők példásan karbantartottak, nincs egy korhadt, lötyögő fadarab, a folyamatos cseréhez az anyag már ki van készítve.

Bärenschützklamm
Bärenschützklamm

És csak kapaszkodunk - kapaszkodunk felfelé (közben persze gyönyörködünk a szép szurdokban is), fogynak a számok a lépcsőkön.

Bärenschützklamm

Azután szép lassan elfogynak a számok, hurrá, itt az 1. Mi eddig mentünk fel, de a könnyen beszerezhető térkép szerint több felé lehet tovább menni (kissé feljebb van egy jó menedékház világhírű almás rétessel). 

Bärenschützklamm

Mi visszafordultunk és ugyanazon az úton visszamentünk a bejáratig. Szerencsére azért nem csak lépcsők vannak, néhol közel vízszintes szakaszok is vannak (bár nem túl hosszúak), itt egy kicsit lehet pihenni. Viszonylag kényelmes tempóban másfél - két óra alatt meg lehet járni a szurdokot (ebben nem tartozik bele a Mixnitz - Pénztár szakasz).

Bärenschützklamm

Végül visszasétáltunk a parkolóig, ahol a már említett almapréselőktől vettünk egy liter almalevet, amit gyakorlatilag azonnal meg is ittunk.

2. Ötschergräben

Mig az előzőre elég egy nap, erre szerintem legalább két nap kell (Mi is így tettünk). Először szállást kerestünk (érdekes módon errefelé viszonylag kevés kiadó hely volt, azok is zömmel foglaltak voltak), de végül eljutottunk Joachimsberg-be, és ott a Gasthaus Schaglhof-ban találtunk megfelelő szállást. Végül is a félpanzió mellett döntöttünk (egész napi túrázás után kivételesen este is együnk főtt ételt), ami nagyon jó döntésnek bizonyult. Háromfogásos vacsorát kaptunk, még az üdítő is benne volt, egyszerűen fantasztikusan finom volt.

Gasthaus Schaglhof

Látszott, hogy a legjobb minőségű anyagokból dolgoztak, gondosan elkészítve az ételeket (a jó konyha hatása még az is volt, hogy nem csak a szállóvendégek ettek itt, hanem úgy láttam, hogy a helyiek sem főznek otthon, hanem ide jönnek egy jót enni és egy jót diskurálni, minden este telt ház volt az étteremben).

Szerencsére a Gasthaus nem volt messze Wienerbrucktól (kb. 2 km), mivel másnap reggel oda kellett menni, hogy az első napi túránkat megkezdhessük az Ötschergräbenben.



- lila jel:                  Joachimsberg, Gasthaus Schaglhof
- piros - piros jel:   1. nap
- zöld - zöld jel:      2. nap
- zöld/piros jel:       Ötscher Hias

1. nap

Autóval bementünk Wienerbruckba, ott át kell kelni a keskeny nyomtávú vasút pályáján (Mariacelli vasút - nagyon szép!) és a réten rögtön le kell tenni a kocsit. A tó baloldalán lévő aszfaltúton indulunk el, amely kb. 300 m-re véget ér (legalábbis nekünk, mert bemegy egy lezárt vízműves területre). Itt figyelni kell, mert a bejáratot alig lehet észrevenni, olyan kicsi. A tóból kifolyó vizet balról kell elhagyni egy viszonylag keskeny ösvényen (a jobboldali út csábítóbb, mert szélesebb és jobb minőségű). Jó darabig enyhén lejt az út lefelé (ez egy olyan hely, ahol előbb lefelé kell menni és a végén kijönni belőle, ritkaság). Már itt is látható néhány kisebb-nagyobb vízesés, de ezek ne tévesszenek meg bennünket, a java még hátravan.

Kb. 1 km után az eddig lagymatag út hirtelen egy meredély szélére kerül, itt egy függőjárdán kell átmenni.

A függőjárda

Ez kb. 50-60 m hosszú, amint véget ér, kezdődik a leereszkedés. Ez igen meredek és intenzív, ekkor jól jönnek a nordic walking botok. Az út több kisebb alagúton is áthalad, alattunk egy mély szakadék jobbra, rendkívül látványos.

Az egyik alagút (Éva)

Mikor végre leérünk, meglátjuk, hogy az osztrákok még egy ilyen helyen is elektromos áramot termelnek, mert a terep jó erre. Ugyanis van itt egy kis vízi erőmű, ami nem a szurdok patakjából nyeri az elektromos energiát, hanem egy kb 300 m-el magasabban lévő tóból vastag csövön vezetik le a vizet (nagy eséssel), ez hajtja meg a turbinákat. Az erőmű  egyáltalán nem zavaró látvány (lásd Nagymaros!).


A vízi erőmű

Itt Mi balra kanyarodtunk, mivel erre találhatóak a szebb részek (akinek sok ideje van, az jobbra is mehet), tehát a folyásiránnyal szemben haladtunk. Az osztrákok szerényen az Osztrák Grand Canyon-nak nevezik ezt a helyet, ami egy kicsit túlzás, de ezt leszámítva szenzációs egy hely.

Ötschergräben

A gyalogút kezdetben egy ilyen ösvényen megy, nem túl magasan a patak felett, viszont ez hamar megváltozik és a továbbiakban elég hosszú szakaszokon trepniken kell menni. Ez önmagában nem lenne nagy baj (annak, akinek nincs tériszonya), de korlát egy szál sem (sehol!) és néhol igen magasan megy az út (szerintem egyes helyeken akár 20 m magasan is). Tehát a tériszonyosok gondolják meg, hogy ide merészkednek-e?

Ötschergräben 

A víz meg csak zubog mellettünk a sziklás mederben (május 1-én voltunk itt, a sok hólétől szerintem pont elég víz volt benne), körben hatalmas sziklafalak, csodás látvány.

Ötschergräben
Na, ilyenek a trepnik!

Az út mellett számos forrás található.

Egy a sok forrás közül

Szerencsére a szurdok csak folytatódik-folytatódik, nem olyan, mint a szurdokok zöme, hogy pár száz méter a szép rész, utána meg annyi.

Még egy trepnis szakasz
Ekkora sziklafalak övezik a szurdokot

Amikor már kezdünk egy kicsit eltelni a látványtól, hirtelen kibukkanunk az Ötscher Hias nevű helyre, ahol egy hideg-meleg büfé található (nehogy már egy ilyen szakadékban csak úgy éhen haljunk!). Áramot generátorral állítják elő, gázpalack is van, így a helyhez képes egészen kiváló választék van (érdekes, pusztán csak azért, mert itt van a büfé, nem adják 2-3 szoros áron az ételt, ahogy nálunk szokták). A második napon ezen a helyen jöttünk be a szurdokba és itt folytattuk az utunkat, így tudjuk, hogy erősen meg kell küzdeni azért, hogy ide bármit is behozzanak, mégsem drága a hely.

Az Ötscher Hias

Jól látható, hogy az út a jobb oldalon halad, egy kis hídon kell a büféhez átmenni (az asztalokat és a WC-t csak a vendégek használhatják - de pld. itt lehet tojásos galuskát is enni - osztrák viszonylatban nem drága) és ott egy jót enni - inni. Érdekes, hogy sok osztrák turista hátizsákból ebédelt, máshol ezt nem tapasztaltam. Egyébként ez egy olyan hely, ahol a szurdokot el lehet hagyni, de nekünk vissza kellett menni ugyanazon az úton a kocsihoz. Mi ezt tettük és visszasétáltunk a patak partján az erőműhöz. Itt viszonylag meredeken fel kellett kapaszkodni a függőjárdáig, közben áthaladtunk a kis alagutakon. Lent még hófoltok voltak, mivel mint mondtam, május 1-én voltunk itt (ekkor nyit a park).

Felfelé a szurdokból

Itt megint jól jönnek a nordic walking botok.

Amikor kiértünk a parkolóhoz, kiderült, hogy valamilyen helyi rendezvény van, ügyességi versenyek, sramlizene, stb. Azt már máshol is láttuk, hogy az osztrákok nagyon jól elszórakoztatják magukat, bárhol is voltunk, valami helyi program mindig volt.

Egy kicsit néztük őket, hallgattuk a sramlizenét, majd visszamentünk a Schaglhof panzióba, jól bevacsoráztunk, lefürödtünk, majd olvastunk a lefekvésig.

2. nap

A második nap úgy mentünk be a szurdokba, hogy ott folytathassuk, ahol tegnap abbahagytuk (így nem kellett még egyszer végigjárni a már látott szakaszt, nem azért mintha bármi baja lett volna, de még elég hosszú út áll előttünk ezen a napon is). Ha valakit érdekel, akkor meg tudom mondani, hogy hogyan kell ide bejönni. A kocsit leraktuk egy másik tó mellett (ennek a vize zuhan le a csöveken a vízi erőműhöz), majd gyalog lesétáltunk az Ötscher Hias-hoz. Az út kevésbé meredek, nincs benne szikla, lépcső, ugyanis itt hoznak le mindent a büfébe.
Mielőtt leérünk, az út mellett egy kis mű vízimalom van, egy kis bemutatófélével.

Mű vizimalom az út mellett

Az út alján ott találhatjuk az Ötscher Hias büfét.

Az Ötscher Hias
Az ösvény ugyanúgy folytatódik tovább, mint tegnap, csak itt vannak még keskenyebb szakaszok is, és korlát - kapaszkodó továbbra se sehol.

Ötschergräben (Éva)

Az út mellett kezdenek felszaporodni az oldalvölgyek felől bejövő kis vízesések, mikor a háttérben feltűnik a legnagyobb vízesés, a Myrafälle.

A háttérben a Myrafälle

Innen már nincs messze a szurdok leglátványosabb vízesése, csak még egy nagyon keskeny ösvény-szakaszon kell átvergődni (messzebbről rosszabbul néz ki, mint közelről). Bár tényleg nagyon keskeny az ösvény, amit a sziklába vájtak és "természetesen" korlát nincs, azért egy nagy lélegzet után simán át lehet menni (vissza meg úgyis vissza kell jönni).

a keskeny ösvény-szakasz

Ha ezen átjutottunk, már lényegesen könnyebb lesz az út, visszatérünk a fák közé és az út is alászáll majdnem a patak szintjére. Néhány száz méter után már ott is vagyunk a Mirafall-nál (szokták írni Myrafälle-nek is).

Mirafälle
Ez után is szép a völgy, de a következő látványos vízesés már messzebb van, így mi csak egy keveset mentünk már csak felfelé, majd onnan visszafordultunk.

az Ötschergräben

Visszafelé ugyanazon az úton kell menni egészen az Ötscher Hias-ig, de ez nem nagy gond, mert a szurdok visszafelé is nagyon szép, csak most a másik irányból látjuk a sziklafalakat és a vízeséseket.

a visszaút egy szép szakasza

Az Ötscher Hias-tól a második napnál említett úton visszamentünk a kocsihoz, majd a Schaglhof panzióhoz, ahol egy kellemes zuhany után elköltöttük jól megérdemelt vacsoránkat (jól elfáradtunk, de megérte).

Ha nem tájékozódtam volna az interneten (Google Earth), akkor ezek a helyek rejtve maradtak volna előttem!!!!!

Ha tetszett, vagy hasznos volt a bejegyzés, kérlek jelöld meg a g+1-et (alul található)! Köszönöm!
Vissza a főoldalra (katalógus)
Ez itt egy hirdetés: professzionális angol és német nyelv oktatás Budapesten!
Klímaszerelés Budapesten és környékén

2 megjegyzés:

  1. A Grüner See-t is érdemes megnézni, és ott is van egy szurdok, ami látogatása "tiltott" de a helyi lakosok szerint látogatható. mi csak épp bekukkantottunk oda, de az is komoly volt!

    VálaszTörlés
  2. Köszi az információt. Mi is voltunk a Grüner See-nél, vagyis a maradékánál. Szép a környék, de a tó állapota elkeserítő.
    Gábor

    VálaszTörlés